A ló színe:

Noha a teljesítménnyel nem függ össze, a ló színe mégis több szempontból fontos a tenyésztő és a lovat használó ember számára:
- az azonosítás nélkülözhetetlen eleme;
- sok esetben a fajtajelleghez tartozik;
- esztétikai értékek hordozója (pl. a fogat összeállításakor);
- kereskedelmi jelentősége is lehet, főképpen különböző divatirányokkal összefüggésben
A ló színeit nómenklatúra foglalja rendszerbe, amelyet részben az öröklődés szabályai, részben nyelvi hagyományok határoznak meg.

Alapfogalmak

Beszélünk főszínről. Ez a csikószőr levedlése után könnyen felismerhető, az egész élet folyamán változatlan, a hosszú szőrök és a rövid fedőszőrök együttese által a jegyek figyelembevétele nélkül könnyen meghatározható a lószín. A főszínnek lehetnek változatai. A változatok is könnyen felismerhetők, és nem módosulnak az élet folyamán, a nómenklatúrában nem képeznek önálló főszínt. 
A ló azonosítására csak a főszín és adott esetben a szín változata használható. A változatokon kívül beszélünk még színárnyalatokról is. Ezek többnyire a főszín nehezen megkülönböztető egymásba átmenő variánsai. Két főcsoportjuk szinte minden színben megtalálható: a világos és a sötét. Szélsőséges formában ezek jól megkülönböztethetők, a „középső” árnyalatban azonban átfolynak egymásba. Szubjektív megítélésük miatt nem tekinthetjük az élet folyamán állandónak. 
Tág teret engednek azonban a találó fantáziával megadott elnevezések, és a régi vagy népi kifejezések használatának. A ló szakszerű azonosítására, néhány kivételtől eltekintve, nem használhatók. 
A környezet hatása (elsősorban a napfény, a ló kondíciója és kora) is változtatja a színeket, eszerint különböző színállapotok különböztethetőek meg. Ez elsősorban abban jut kifejezésre, hogy a szőr fényes vagy matt benyomást kelt, illetve a nyári és a téli szőr is eltérő színt mutathat, a nap hatására pedig az emberi szeplőkhöz hasonló foltokat láthatunk a lovakon, amelyek állandóan istállózott lovakon alig jönnek elő. Ilyen színállapot az almázottság, amely fekete színű, illetve eltérő fénytörésű foltokat jelen fekete, pej, szürke, fakó lovakon. Változó állapot az aranyos fémes csillogás is, amelyhez jó kondíció, nyári rövid szőr és megfelelő fény kell (aranypej, aranysárga, aranyfakó).

A lószínek magyar elnevezési rendszere

Fekete a ló, ha mind a hosszú, mind a rövid szőrei kizárólag feketék. Bőre pigmentált. Árnyalatai: koromfekete, bársonyfekete, hollófekete.

Pej a ló, ha a hosszú szőrök és lábvégek feketék, a rövid szőrök pedig barnának legkülönbözőbb árnyalatai. A bőr pigmentált.
Változatai: a zöld lábú vagy rókalábú pej, amelynek a lábvégei nem feketék és a mosott sörényű pej, amelynek lábvégei feketék, azonban sörénye és farka világos (ritka változat).
Árnyalatai: világos pej, (közép)pej, mogyorópej, gesztenyepej, sötétpej és tulajdonképpen idetartozik a nyári fekete is. Ez utóbbi könnyen összetéveszthető a feketével, de nyáron a haskorc és az orr világos, télen a szőrvégek vöröses árnyalatúak.

Sárga a ló, ha rövid a szőre világostól az egészen sötét barnáig terjedő valamelyik árnyalt, hosszú szőrei nem feketék, hanem többnyire fedőszőrökkel azonos színűek. A bőr palaszürke.
Változatai: a mosott (sörényű) sárga, farka és sörénye világos krémszínű, majdnem fehér. 
Árnyalatai: világossárga, vörössárga, (közép)sárga, sötétsárga, agyagsárga, májsárga, szögsárga, szénasárga.

Fakó színről beszélünk, ha a fedőszőrökből a vöröses, melegebb színkomponens hiányzik és ezért általában világosabb, valóban fakó szín jön létre.
Változatai: a közönséges vagy valódi fakó hosszú szőrei feketék, és gyakran szijjalt hátúak ezek a lovak. A bőr palaszürke.
Ennek árnyalatai: egérfakó, zsemlefakó, mogyorófakó.
Azt a változatot, amelynek a hosszú szőrei nem feketék, a mosott (sörényű) fakót, a gyakorlat izabellaszínnek nevezi. Ennek neve az amerikai kontinensen: palomino.
Ennek árnyalatai: zsufafakó, rozsfakó, gerlefakó. 

Ha rövid (és sokszor a hosszú) szőrök között kevés fehér szőr jelenik meg, tűzöttnek mondjuk a lovat. Előfordul a fekete, a pej, a sárga és a fakó színben.

A deres szín is főszín. A fej és a lábvégek sötétebbek, a test világosabb színű. A besütés helyéből színes szőrök nőnek. A színek keveréke egyenletes, foltok, almázottság ritkán fordul elő. A deres, abból kiindulva, hogy milyen színű ló szőrei között vannak fehér szőrök, lehet: vasderes (feketederes), pejderes, sárgaderes, fakóderes. Mind a háromnak több fehér szőrt viselő, a korral kialakuló állapota a vércse. A fektevércse ló neve: szerecsenfejű.

Szürke. Ez a szín a korral alakul már az első vedlés után. Fehér és színes szőrök keveréke. A derestől abban különbözik, hogy a színes és fehér szőrök nem egyenletesen vannak elosztva a testen, almázottság gyakran előfordul. A fehér szőrök a kor előrehaladtával egyre nagyobb számban alkotják a szőrzetet, és ilyenkor már nem könnyű sötét szőrt találni a lovon. A melanin ugyanis vándorol, és idős lovakon a végbél körül ennek folytán csúnya melanomák alakulhatnak ki. A besütés helyén fehér szőrök nőnek.
Árnyalatai: a piszkosfeketén született csikókból lesznek az acélszürke, seregélyszürke, ezüstszürke (majdnem fehér) lovak, és ezek nyári színállapota lehet a legyesszürke (kis, sötétszürke pettyekkel); a vöröses vagy barna csikószínből lesz a mézszürke. Változó színállapot a szeplős (kicsi, barna pettyekkel) és a pisztrángszürke (kicsi, piros pettyekkel) is.

Tarka a ló, ha testén nagyobb színes és fehér foltok váltakoznak.
Változatai: a közönséges tarka lehet fekete- pej, és sárgatarka, nagy, színes és fehér foltokkal. Ha a színes és a fehér foltok közötti sáv tűzött, árnyékolt tarkáról beszélünk, ha szürke csík veszi körül a színes foltokat, agáttarka a szín neve. A habos tarka lovakon a fehér és a színes mezők közötti határ elmosódott, nem éles. 
Amerikában a tarka lovat pinto (paint) néven tenyésztik. Két színváltozatát különböztetjük meg, rengeteg variációval: a tobiano (itt inkább a test oldalán és alul vannak fehér foltok) és az overo, ahol a foltok a fejen és a hát tájékán jelennek meg. Ezek öröklődése eltér. A párductarka, kis, színes foltokkal színezett ló neve Amerikában appaloosa. Nagyon sok változata van. Változó állapotát is ismerjük, eltűnő majd ismét megjelenő foltok formájában. Sabrakpárduc az a szín, amikor a ló testének nagy része színes (pej, sárga), a test többi tája pedig párductarka).

A krémszínű (cremello) a ló, ha bőrében és pataszarujában nincs pigment, és sörénye, farka és rövid szőrei piszkos- (krém-) fehérek. Általában csókaszeme van.

Fehér a ló, ha már fehéren is születik, és bőre pigmenttől mentes (keselyfehér). Magyarországon nagyon ritka. Előfordul piros szemű és csókaszemű változatban.